A zöld turmixunkat színesíthetjük az alábbi gyomnövényekkel:
A Gemüse magazin számolt be a tanácskozásról, ahol kiderült, milyen rengeteg ehető „gyom“ vesz körül minket, és sokuknak milyen figyelemre méltóak a beltartalmi értékei. Dr. Susanne Till, a bécsi egyetem botanikusa foglalta össze őket.
Az ánizs illatáról ismert zamatos turbolya a virágzásig, illetve még a virágzás alatt is szedhető, és lombja finom, halványzöld. Rokona, az erdei turbolya gyakoribb, de konyhai felhasználásra kevésbé alkalmas, mivel nincs ánizsillata. Hasonlóan nem különleges ízű a ragadós galaj sem, keverékekbe, erdei füvekből készült „spenótba“ azonban alkalmas lehet.
A közönséges bojtorján zsenge levelei áprilistól júniusig, a gyökerei késő ősszel, illetve télen fogyaszthatók. A levelek ízét a fészkesvirágúakra általában jellemző keserű anyagok alakítják, a gyökere viszont a fekete gyökérhez hasonló, zamatos. Japánban egyébként a bojtorjánt nemesítik is, a minél nagyobb gyökérért.
A medvehagyma régóta ismert és kedvelt növény, üde lombos erdőkben Magyarország egyes tájegységein is tömegesen fordul elő. A teljes növény fogyasztható, a legtöbb hasznos anyagot közvetlenül a virágzás előtt tartalmazzák a levelek. Hasznos összetevői révén a medvehagyma nagyobb mértékben csökkenti a vérnyomást, mint a fokhagyma, javítja a véráramlást, és gátolja a koleszterin bioszintézisét – állítja dr. Susanne Till. A C-vitamin-tartalma tízszer magasabb, mint a póréhagymáé vagy a vöröshagymáé. A vadon termő hagymafélék közül a medvehagymának van a legmagasabb karotinoid-és klorofill tartalma, és legmagasabb a szabadgyökfogó-képessége. A gyakorlatlan gyűjtők azonban öszszetéveszthetik az erősen mérgező őszi kikericcsel (Colchicum autumnale), vagy a szintén mérgező gyöngyvirággal (Convallaria maja lis), esetleg a salamonpecséttel (Polygonatum sp.). A podagrafű még a 20. század elején is termesztett növényként volt ismert. Fontos C-vitamin-forrás a kora tavaszi időszakban, és lényeges szerepet játszott a skorbut elleni harcban. Levelei júniusig, közvetlenül a virágzást megelőző időszakig használhatók. Termesztése indokolt lehet, bár a kertben könnyen válhat terhes gyommá.
A népgyógyászatban régebben mind a kis, mind a nagy csalán jelentősége nagy volt. Száz grammonként 350 mg C-vitamin-tartalmával a csalán abszolút csúcstartó a levélzöldségek között – a spenót 50, a saláta 20 mg-ot tartalmaz –, de még a paprikával is versenyképes, ami szintén 300 mg C-vitamint tartalmaz száz grammonként. Termesztése indokolt lenne, és dr. Till szerint csalánszőrmentes változatot is ki lehetne szelektálni a természetben előforduló, kevésbé szőrözött egyedekből kiindulva.
Ehetők az árvacsalánfajok is, a piros árvacsalán étel díszítésre is kiváló. Már kora tavasszal gyűjthető. A nagyobb árvacsalán fajok fanyar ízvilágát nem mindenki kedveli, a kékes-lilás virágú kerek repkény virága viszont levendula ízű, bár lombja annak is fűszeres, fanyar.
Jól ismert a pitypang, de azt nem mindenki tudja, hogy a teljes növény fogyasztható, még a gyökere is. A fészkesvirágzatúakra jellemző keserű anyagok miatt a növény összes része kesernyés. Ugyanezektől az összetevőktől keserű a fejes saláta őseként ismert keszegsaláta is.
A gyógynövényként ismert cickafark frissen, salátaként fogyasztva a legjobb, de spenótként, illetve pestónak is felhasználhatók fűszeres zamatú zsenge levelei. Ehetők a tyúkhúr zsenge hajtásai is, sőt a schönbrunni tanácskozáson bemutatkozott biogazdálkodó a bécsi piacon tyúkhúrral egészíti ki a zöldségválasztékát. Márciustól októberig minden további nélkül fogyaszthatók zsenge hajtásai, akár enyhe teleken is szedhető. Az idősebb növényrészek rágósak.
A tanácskozáson az előadók termesztésre érdemesnek minősítették a medvehagymát, a podagrafüvet, a pitypangot, a bojtorjánt, valamint a csalánfélék családjába tartozó és ugyancsak magas C-vitamin-tartalmú falgyomot, a répagyökerű harangvirágot, a valamennyi vadon termő zöldség legnemesebbikének nevezett halovány aszatot, és a borbálafüvet.
A termesztésbe vonás talán segítene, hogy megismerjék a fogyasztók ezeket a növényeket, amelyek bár évszázadokig az étrend részei voltak, ma már teljesen kikerültek a köztudatból. Beltartalmukat tekintve némelyikük pedig igencsak figyelemre méltó, és a termesztett zöldségekét is felülmúlja.
Fogyasztható fajok
– Zamatos és erdei turbolya (Antriscus cerefolium és A. sylvestris)
– Ragadós galaj (Galium aparine)
– Közönséges bojtorján (Arctium lappa)
– Medvehagyma (Allium ursinum)
– Podagrafű (Aegopodium podagraria)
– Csalán (Urtica sp.)
– Piros árvacsalán (Lamium purpureum)
– Kerek repkény (Glechoma hederacea)
– Keszegsaláta (Lactuca serriola)
– Cickafark (Achillea mille olium)
– Falgyom (Parietaria officinalis)
– Répagyökerű harangvirág (Campanula rapunculus)
– Fehér libatop és paréj libatop (Chenopodium al bum és C. bonushenricus)
– Halovány aszat (Cirsium oleraceum)
– Borbálafű (Barbarea vulgaris)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése